Komplex analízis/Komplex függvény integrálja

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Görbék a komplex síkon

Ha [a,b] korlátos és zárt valós intervallum, és G: [a,b] C folytonos függvény, akkor G-t görbének nevezzük. A G görbe kezdőpontja a G(a), végpontja a G(b) komplex szám.

Példa. Origó középpontú körök és körívek.

Az alábbi függvény, intervallumon értelmezett és a komplex egységkörbe, U-ba képez folytonos és paraméterezi a komplex egységkör egy ívét:

G:[a,b]𝐔;teti

ha [a,b]=[0,2π], akkor G a teljes egységkört paraméterezi. A folytonosság abból látható, hogy

eti=cost+isint

mely intervallumon értelmezett és komponensenként folytonos függvény.

Origón áthaladó egyenes:

G:[a,b]𝐂;tteiφ

ahol φ az egyenes irányszöge.

Határozatlan integrál

Legyen az f komplex függvény a nyílt U halmazon értelmezve. Azt mondjuk, hogy f-nek primitív függvénye az F:U C függvény, ha F komplex deriválható (azaz reguláris) és F '= f.

A határozatlan inegrálra vonatkozóan a legfontosabb tétel a Newton-Leibniz-tétel:

Newton--Leibniz-tétel Legyen a D tartományon (nyílt és összefüggő halmaz) értelmezett f függvény olyan, hogy

  1. létezik f-nek primitív függvénye (azaz ∃ F ∈ DiffC(D) : F ' = f)
  2. f integrálható (azaz ∀ G ∈ C([a,b],D) : ∃ ∫G f )

Ekkor minden G ∈ C1([a,b],D)-re és f minden F primitív függvényére:

a,(G)bf(z)dz=F(b)F(a)

Megjegyzés. Míg az egyváltozós analízisben folytonos függvénynek volt primitívfüggvénye (espedig az integrálfüggvény ilyen volt), addig az C-ben koránt sincs így. Vegyük az

f:𝐂{0}𝐂;z1z

Reciprok lekéopezést! Ennekaz teljes Dom(f) = C\{0} tartományon nincs primitív függvénye, bár holott reguláris. Ám minden olyan D nyílt összefüggő halmazon van primitívfüggvénye, melyre igaz, hogy része egy C \ e halmaznak, ahol e egy origóból kiinduló félegynes. Ekkor F a Log hozzárendelés egy alkalmas olyan leszűkítése, mely diffeomorfizmus D-n.

Feladat. Legyen

G:[π2,π2]𝐔;teti

Számoljuk ki az alábbi integrálokat!

a) G1zdz
b) G1z2dz

Feladat. Igazoljuk, hogy az

F:𝐂{0}𝐂;zLog(z)

függvény nem primitív függvénye az

f:𝐂{0}𝐂;z1z

függvénynek a C\{0} tartományon.

(Útmutatás: F mégcsak nem is folytonos a (0,+∞) ⊆ R halmazon, nemhogy differenciálható lenne.)

Cirkulációmentesség

Tétel. Ha a D tartományon értelmezett f függvénynek van primitív függvénye, akkor a körintegrál minden a D-ben haladó folytonosan differenciálható (ill. ilyenek véges összekapcsolásain) zárt görbén eltűnik:

f=0

További információhoz akkor jutunk, ha a többváltozós analízis cirkuálciómentességi feltételeit vizsgáljuk. Ehhez a vissza kell vezetni a komplex integrált a vonalintegrálra.

Legyen f(z) = f(x,y) = u(x,y) + iv(x,y). Ekkor f felfogható R2 R2 függvényként, melynek vonalintegrálja a

G:z(t)𝐫(t)=(x(t),y(t))

vonal mentén:

Gf(z)dz=Gudxvdy+iGudy+vdx

amiben az

𝐯=(uv) és 𝐰=(vu)

vektorterek integráljai szerepelnek.

Vagy kétdimenziós felületi integrálként:

𝐯=(vu) és 𝐰=(uv)

Ugyanis a komplex vonalintegrált síkbeli felületi integrállá lehet alakítani:

𝐯d𝐀=𝐯×d𝐫=v1dyv2dx


Gauss-tétel

Lássuk először Gauss-tételle, hogyan következtethetünk a körintegrál eltűnésére.

Gauss-tétel (R3-ra) Legyen v nyílt halmazon értelmezett C1-függvény, V egyszeresen összefüggő, mérhető térrész és legyen ennek ∂V határa kifelé irányított felület. Ha V a határával együtt Dom(v)-ben van, akkor

V𝐯d𝐀=Vdiv𝐯dV

Az itt szereplő fogalmak közül néhányról beszélnünk kell.

Felület. Legyenek a φi:Di R3 függvények folytonosan differenciálhatóak és injektívek int(Di)-n, melyek mérhető tarományok R2-ben. Ha a képeik egymásba nem nyúlók, azaz int(φi(Di)) ∩ int(φj(Dj)) üres, ha ij, és a képek uniója összefüggő halmaz, akkor U Ran(φi)-t előállítottuk paraméteres felületként.

Példaként említhetjük a kúp paraméterezését:

𝐫1(φ,h)={hsinϑcosφhsinϑsinφh, ha φ ∈ [0,2π] és h ∈ [0,H]
𝐫2(φ,h)={rcosφrsinφH, ha φ ∈ [0,2π] és r ∈ [0,R]

ahol H a kúp magassága, R az alapkörsugara, θ a félkúpszöge (z a tengelye, O a csúcsa). Tehát itt a paramétertartományok [0,2π] × [0,H] és [0,2π] × [0,R].

C1-ség. Ez azért kell, mert a térfogati integrált a D paramétertartományon a

Vdiv𝐯dV=𝐫1(V)div𝐯(𝐫(u,v,w))|J𝐫(u,v,w)|dudvdw

képlettel számoljuk és ahhoz, hogy ez lézetten, ahhoz pl az kell, hogy ne csak az r = r(u,v,w) legyen folytonosan diff.-ható, de a divergencia is folytonos legyen.

Egyszeresen összefüggő tartomány. A G1: [a,b] R3 és a G2: [a,b] R3 görbék homotópak, ha létezik olyan F: [0,1] × [a,b] R3 folytonos függvény, hogy F(0,.) ≡ G1 és F(1,.) ≡ G2.Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a G1 a G2-be folytonos transzformációval átvihető. Egyszeresen összefüggő egy tartomány, ha benne minden zárt görbe homotóp a konstans görbével.

Az egyszeres összefüggőség lényeges feltétel. Gondoljunk a v(r) = r/r3 vektortérre. Ennek divergenciája 0, de az origó körüli zárt gömbfelület integrálja 4π.

Gauss-tétel (R2-re) Legyen D egyszeresen összefüggő, mérhető síktartomány és legyen G ≡ r(t) ennek határát paraméterező zárt görbe. Ha v folytonosan R-differenciálható a D lezártján, akkor

G𝐯(𝐫)d𝐀=Ddiv(𝐯)dA

Így tehát a komplex vonalintegrál kiszámításához csak a v ' és w ' felületi integrálját kell kiszámítanunk, amihez a Gauss-tétel miatt beli divergenciákat kell kiszámítanunk:

div𝐯=vxuy=0
div𝐰=uxvy=0

Ami, a C-R-egyenletek miatt igaz.

Innen

Gf(z)dz=0

Stokes-tétel

Nézzük meg Stokes-tétellel is a bizonyítást.

Stokes-tétel (R3-ra) Legyen a nyílt halmazon értelmezett v vektorfüggvény folytonosan differenciálható, a Dom(v)-beli F felület pereme legyen a szintén Dom(v)-beli G zárt, F-nek megfelelően irányított görbe. Ekkor

G𝐯(𝐫)d𝐫=Frot(𝐯)d𝐅

A térbeli cirkulációmentességre vonatkozó nevezetes tétel ezzel a tétellel kapcsoltos. Ebben az esetben, bár az egyszeres összefüggőség nincs megkötve Dom(v)-re vonatkozólag, előjön a következményében:

Következmény. Ha az egyszeresen összefűggő D nyílt halmazon értelmezett v vektortér folytonosan differenciálható, akkor az alábbi három kijelentés ekvivaléens egymással:

  1. rot v eltűnik D-n.
  2. minden D-ben haladó zárt görbén a v körintegrálja nulla
  3. létezik v-nek D-n potenciálja, azaz olyan Φ : D R3 függvény, melyre grad Φ = v.

Itt az egyszeres összefüggőség azért kell, mert annyit biztosan tudunk, hogy ilyen esetben a zárt görbéhez található olyan felület, mely a tartományban halad és pereme a görbe.

Stokes-tétel (R2-re) Legyen a D síkbeli felület határán a G zárt görbe ( r(t) ). Ha v folytonosan R-differenciálható, akkor

G𝐯(𝐫)d𝐫=Drot(𝐯)dA

Világos, hogy a D tartománynak egyszeresen összefüggőnek kell lennie ahhoz, hogy a G a határa legyen a D-nek. Ekkor csak a rotációt kell kiszámítanunk:

rot𝐯=uy(vx)=0
rot𝐰=vyux=0

Ami, a C-R-egyenletek miatt igaz.

Goursat-lemma, Cauchy-féle integráltétel

Goursat ennél is mélyebb eredményt talált:


Goursat-lemma. A T háromszöglapon reguláris f komplex függvény integrálja a háromszög határán nulla:

Tf=0

Innen már könnyen adódik a komplex analízis főtétele, melyet először Cauchy mondott ki ugyan csak folytonosan diffható komplex függvényre, de Goursat ezt megfejelte a gyengített feltételével:

Főtétel. Ha a D tartományon egyszeresen összefüggő tartományon reguláris az f komplex függvény, akkor a tartományban minden zárt G görbén a függvény integrálja nulla:

Gf=0